2008 nyarán az
Országos Onkológiai Intézet az
Organization of
European Cancer Institute (OECI) által szervezett
nemzetközi akkreditáción
esett át, amelynek során a Comprehensive Cancer
Center of Excellence minősítést nyerte el. Az
eljárás alkalmával a
vizsgálók azt javasolták, hogy a
három különálló
patológiai diagnosztikai osztály
kerüljön összevonásra
egységes vezetés alá. Ennek
értelmében megszűntek a
különálló osztályok
(Daganatpatológiai Osztály,
Molekuláris Patológiai Osztály,
Citopatológiai Osztály) és 2008.
december 1. hatállyal megalakult az egységes
patológiai centrum, amelyhez csatlakozott a Dr.
Tímár Józsefnek a SOTE II: Pathologiai
Intézete igazgatójává
történt kinevezésével
megszűnt Tumor Progressziós Osztály visszamaradt
Tumorbiológiai részlege is, melynek új
vezetője Dr. Ladányi Andrea lett.
A Centrum
felépítés a következő:
igazgató Dr. Szentirmay Zoltán,
igazgatóhelyettesek Dr. Orosz Zsolt és Dr. Bak
Mihály. A Centrum négy fő egységre
valamint önálló
laboratóriumokra végül munkacsoportokra
tagozódik, amelyeket megbízott egység-
és csoportvezetők irányítanak
(lásd az organogramot is). A részlegek,
laboratóriumok és munkacsoportok a Centrumon
belül nem önálló szervezeti
és gazdasági egységek,
felállításukat a
patológián belül
létrejött specializáció,
valamint a tudományág modern fejlődési
irányvonala indokolja és a megbízott
vezetők nagyobb
önállóságát,
felelősségérzetét és
szakmai megbecsülését,
továbbá a még jobb
munkateljesítményt
szolgálják.
Prof. Dr. Szentirmay
Zoltán (MD,
Ph.D.), patológus, citopatológus. 1987-89
között "Foundation for Promotion of Cancer Research,
Japan" kutatói ösztöndíjjal a
tokiói National Cancer Center Research Institute
Biokémiai osztályán dolgozott.
2000-2002 között a Magyar Patológusok
Társaságának, 2007-2009
között a Magyar Onkológusok
Társasága elnöke, a Patológus
Szakmai Kolégium tagja.
2006: Associated Professor, Department of Postgraduate Education and
Sciemtific Research of the University of Medicine and Pharmacy,
Marosvásárhely.
2007: Doctor Honoris Causa, Marosvásárhelyi
Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
Tudományos tevékenysége 2009-ig:
Közlemények száma 136;
könyvfejezet 32, oktatással
összefüggő közlemények 11,
előadások (1988-tól) 160, elnyert
kutatási pályázatok (1990-től ETT,
OTKA, TÉT, GVOP, NKFP, EGT és Norvég
alap) 17. Fő kutatási területe a daganatok
molekuláris diagnosztikája és
prognosztikája, a személyre szabott
daganatellenes kezelés molekuláris alapja
és a HPV magyarországi
előfordulásának és rákkeltő
hatásának vizsgálata.
Dr. Orosz Zsolt
(MD, Ph.D.), patológus, citopatológus. 2002-ben
Bolyai rákkutatási
ösztöndíjat nyert.
Néhány hónapos
tanulmányúton volt Angliában
és Írországban. 2006-2008
között a Magyar Patológusok
Társasága elnöke, a Patológus
Szakmai Kolégium és több
nemzetközi tudományos
társaság tagja. Fő
érdeklődési területe a
lágyrész tumorok vizsgálata.
Munkatársaival együtt elsőként
írt le két új tumor
entitást (benignus epithelioid schwannoma, atypusos
fibroxanthoma szemcsés sejtes variáns). A
gastrointestinalis stromalis tumorok (GIST) c-kit gén
státusának
meghatározásával együtt
folytatott klinikopatológiai elemzést.
Prof. Dr. Bak
Mihály (MD, Ph.D.,
MTA doktora, med. habil) patológus, cytopatológus
szakorvos. Tanulmányúton volt
Ausztriában, NDK-ban, Franciaországban,
Svájcban, Angliában.. 1986-1989
között a DKFZ Heilderberg
vendég-kutatójaként
kísérletes és humán tumorok
kemorezisztencia mechanizmusait tanulmányozta.
Hazatérése után többek
között Ph.D. hallgatóival a
germinális sejtes heretumorok molekuláris
hátterét, továbbá az APC
gének, egyes onkogének és az apoptosis
szabályozás molekuláris
hátterét vizsgálják.
1996-ban habilitált Szegeden, 2002-ben egyetemi
magántanár, 2004-ben az SZTE ÁOK
Elméleti Orvostudományok
Interdiszciplináris Doktori Iskola témavezetője,
a Doktori Tanács külső tagja.
Közleményeinek száma: 136,
könyvfejezet: 7, elnyert kutatási
pályázat: 4, PhD hallgatók
száma: 4. Kumulatív impact faktor: 87,4.
Diagnosztikus tevékenység:
aspirációs- és
nőgyógyászati cytologia.
A
daganatpatológia
kialakulásának rövid
története az Országos
Onkológiai Intézetben
Az Országos
Onkológiai Intézet (OOI) a Bakáts
téren működő Eötvös
Lóránd Rádium és
Röntgenintézet jogutódjaként
1952 decemberében alakult meg, és
működési helyéül Budapesten a
volt Szieszta Szanatórium és a későbbi
Postás Kórház Ráth
György utcai
épületegyüttesét
jelölték ki. A Kórbonctani
Osztályt kezdetben Balogh Ernő professzor, a
kórszövettani részleget Rév
Károly főorvos vezette. Fordulatot jelentett a
működésben az 1954-ben megalakult
Onkopatológiai Kutató Intézet (OPI),
amely az OOI szervezetében bizonyos
önállóságot kapott. A
célkitűzés az volt, hogy az OPI a
patológiai diagnosztika mellett komplex kutatási
munkát is végezzen.
1954-1974
Az OPI
megalapítója és első
igazgatója Kellner Béla akadémikus
volt.
Dr. Kellner Béla
Pécsett az egyetem kórbonctani
intézetében Entz Béla
tanítványaként
daganatpatológiából 1932-ben
habilitált. 1947-ben a debreceni orvosegyetem
Patológiai Intézetének
igazgatójává, majd 1948-ban az MTA
levelező tagjává
választották. 1954-1974-iga az OPI
igazgatója. 1975-ben tragikus
körülmények között hunyt
el.
Az OPI fő kutatási
iránya a daganatok progressziójának
és metastasis képzésének
és a különböző szervek
rákmegelőző állapotainak
tanulmányozása, valamint a daganatellenes
kemoterápiás szerek
kiválasztásának,
farmakológiájának és
biológiai hatásának
vizsgálata volt. Kellner professzor és
munkatársai bizonyították, hogy a
malignus tumorok növekedési típusa
és a leszakadó daganatsejtek jelenléte
alapján következtetni lehet az
áttétképzés
valószínűségére.
Szintén rendkívüli
jelentőségűnek bizonyulnak a mai angiogenezist
gátló terápiás szerek
tükrében a daganatok
érújdonképződése
területén végzett
vizsgálataik. Leírták, hogy a
sarcomákban olyan vérrel telt járatok
keletkeznek, amelyek falát daganatsejtek képezeik
(sarcomás sinusok). Leírták
„microcyta” elnevezéssel a tumor
nekrózis széli részén
fellelhető, pusztulóban lévő, sajátos
morfológiájú daganatsejteket,
amelyeket ma apoptotikus sejteknek nevezünk. A
kemoterápiás szerek
hatásmechanizmusát vizsgálva
megállapították, hogy a
különböző stádiumokban a
daganatok gátlószerekre való
érzékenysége alapvető
különbségeket mutat. 1954 és
1977 között az OPI-ból számos
külföldi és hazai folyóiratban
534 cikk került közlésre és
több monográfia is született.
Kellner Béla professzor igazgatásának
időszaka alatt az Intézet a daganatpatológia
országos konzultációs
központjává vált. 1970-ben
vállalta Onkopatológiai Tanszék
megszervezését és
vezetését az
Orvostovábbképző Intézet
keretében, amelyet tőle Sugár majd
Bodó professzorok vettek át. A Tanszék
az OPI-ban 25 évig működött és
az oktatók is túlnyomórészt
az OPI munkatársai voltak.
1975-1991
Kellner professzor
visszavonulása után az OPI igazgatója
Sugár János professzor úr lett. Az
Intézet integrálódott az OOI-be
és strukturálisan átalakult, mert
további osztályok szerveződtek.
Dr. Sugár
János az MTA doktora, egyetemi tanár a
kvantitatív morfológia egyik
úttörője volt. Magyaroszágon
először vezette be a Romhányi által
kidolgozott polarizációs
mikroszkópiát, a kvantitatív
interferncia mikroszkópiát és DNS
citomeriát a daganatok kemoterápiás
érzékenységének
vizsgálatára. A gége, emlő, gyomor
és bőr rákmegelőző
állapotaival és daganataival is foglalkozott.
Leírta a mikroinvázió
elektronmikroszkópos
morfológiáját.
Sugár professzor
vezetése alatt a carcinogenesis és a
klinikopatológiai kutatás valamint a
kvantitatív patológia is tovább
fejlődött. Tóth Károly 1979-ben a Nature
címmű folyóiratban elsőként ismertette
a Dioxin májrákot előidéző
hatását. Tóth József
dimetil-benzantracénnal patkányokban
emlőtumorokat állított elő és
felvetette a myoepithelialis sejtek szerepét a
carcinogenesisben. Magyarországon emlőrákon
elsőként alkalmazta a szteroid receptorok, később
a HER2/neu protein immunhisztokémiai
vizsgálatát. Szentirmay Zoltán
N-metil-N-nitro-N-nitrozoguanidinnel patkányban
gyomorrákot idézett elő és
összehasonlította az emberi gyomorrákkal
és ebben az időben kezdte alkalmazni a DNS
citometriát emberi daganatok
jellemzésére.
Az MTA Rényi
Alfréd Matematikai Kutató Intézete
professzora Vincze István felajánlotta Eckhard
Sándor professzornak a matematikusok
segítségét a
rákkutatásban. A két
intézet munkatársai 1982 augusztusában
találkoztak. Ekkortól került
Tusnády Gábor matematikus (1995-től az MTA
levelező, 2001-től az MTA rendes tagja) munkakapcsolatba Szentirmay
Zoltánnal és megoldotta a DNS hisztogramok
matematikai analízisét. Ez a kapcsolat heti
rendszerességgel a mai napig tart. Kezdetben a
munkában Pick Róbert matematikus is
részt vett. Az idők folyamán
együttműködésük a matematika
orvostudományban és molekuláris
biológiában való
alkalmazhatóságának több
területét érintette. Foglalkoztak
többféle daganatos betegség
várható
kórlefolyásának előre
jelzésével és Gaudi István
közreműködésével a Nemzeti
Rákregiszter adataiból
meghatározták a daganatos betegek
túlélési esélyeit
Magyarországon (Tusnády és mtsai.,
Magyar Onkológia, 52:339-349,2008).
Változást
és fejlődést jelentett az OPI-ban a
citodiagnosztikai irányzat
megerősödése. Az 1972-ben beindult
citológus előszűrő asszisztens képzés
lehetővé tette a méhnyakrák
szűrés országos
kibővítését. 1984-ben alakult meg a
Citodiagnosztikai Osztály Bodó Miklós
vezetésével. Az Osztályon
Sápi Zoltán aspirációval
nyert kenetekben sikerrel alkalmazta az
immunhisztokémiát a
lágyrész tumorok egyes fajtáinak
elkülönítéséhez.
1992-1993
Sugár professzor
nyugdíjba vonulása után az 1992-ben
megalakult a Diagnosztikai és Experimentális
Daganatpatológiai Központ igazgatója
Tóth József lett.
Prof. Dr. Tóth
József (MD, Ph.D., DSc) 1982-ben az NCI
vendégprofesszora, ekkor a „Breast Cancer Task
Force” és az NCI európai
„Emlőrák diagnosztika” konzulense.
1984-ben Roosevelt rákkutatási
ösztöndíjat nyert és a Chicagoi
Egyetem Ben May laboratóriumában dolgozott.
1994-1996 között az American Journal of Surgical
Pathology szerkesztő bizottságának
európai tagja. 1996-ban Krompecher
emlékéremmel tüntették ki.
1997-1999 között a Magyar Onkológusok
Társaságának elnöke, 12
éven át volt a Patológus Szakmai
Kollégium tagja.
Ebben az időszakban a fő
kutatási irányzat az emlőrák
patológiája volt. Tóth dr.
és munkatársai az emlő rákmegelőző
állapotainak és tumorainak korszerű és
nagy tapasztalatokra alapozott analízisét
„Az emlőrák aktuális
kérdései” című
könyvben (2002) foglalták össze, amelynek
társszerkesztője Péter Ilona volt. Az
immunhisztokémia széles körű
alkalmazását a Péter Ilona
által már korábban
megalapított és állandóan
fejlesztett immunhisztokémiai laboratórium tette
lehetővé. Udvarhelyi Nóra főorvos
mostanáig több mint 3000 emlőrákban
vizsgálta a HER-2/neu fehérje
jelenlétét és a rákellenes
gyógyszerrel (Herceptin) szembeni
érzékenység
megállapítása
céljából
összehasonlította az adott gén FISH-sel
kimutatható
amplifikációjával.
1994-2008
A patológia
további története az OOI-ben
párhuzamba állítható a
patológia általános
fejlődésével. 1994-ben a Diagnosztikai
és Experimentális Daganatpatológiai
Központ három
különálló
osztállyá vált szét. A
Citopatológiai Osztály változatlanul
megmaradt (osztályvezető Dr. Bak Mihály), a
korábbi Humán és
Kísérletes Daganatpatológiai
Osztályból Daganatpatológiai
Osztály (osztályvezető Dr. Orosz Zsolt)
és Molekuláris Patológiai
Osztály (osztályvezető Dr. Szentirmay
Zoltán) alakult ki.
Az Citopatológiai Osztály feladata
továbbra is a citológiai
rutinvizsgálatok mennyiségének
növelése és a citodiagnosztika
minél magasabb szintre való emelése
maradt. Ennek érdekében a vizsgálati
anyagot visszamenőleg rendszeresen
újraértékelték
és azt találták, hogy az
emlőbetegségek vékonytű
aspirációs
citodiagnosztikájában a szürke
zónába sorolt C3 esetek 44%-a C4 estek
közül 89% bizonyult carcinomának. A cervix
citológiai anyagban a P3 (ASC-US) eseteknek 41% bizonyult
rákmegelőző állapotnak (CIN). Az
Osztály patológusai közül Dr.
Mágori Anikó (MD, Ph.D., habil.) főorvos
érdeklődési területe az
aspirációs citológia és a
korai praekilinikai stádiumú emlőrákok
citológiai diagnosztikája volt. Dr. Schneider
Ferenc (MD, Ph.D.) főorvos érdeklődési
körébe a méhnyak
adenocarcinoma, testüregi folyadékok,
nyálmirigy és emlő tumorok
citológiája, valamint a
neuropatológia tartozik. Az Osztály szakorvosai
az orvostovábbképző tanfolyamok
oktatói és a szakasszisztens
munkatársakkal együtt aktívan
részt vesznek a citológus előszűrők
képzésében és
továbbképzésében.
A klinikai diagnosztika és
betegellátás fejlődésével
párhuzamosan a Daganatpatológiai
Osztályon megalakulása óta a
szövettani és immunhisztokémiai
vizsgálatok száma és
minősége is fokozatosan emelkedett. Ez azt jelenti, hogy
mára évi mintegy 100 000 metszetet kell
készíteni és
értékelni. E mellett mintegy évi 700
külső konziliumi vizsgálat (második
vélemény) történik a
daganatpatológia egész
területéről. A kutatási
tevékenység az alábbiakban
foglalható össze: (1) a
lágyrész tumorok, elsősorban a gastrointestinalis
stromalis tumorok (GIST) patológiája
és genetikája, a terápiás
érzékenység és a
várható kórlefolyás
előrejelzése céljából
(Orosz Zsolt). (2) Emlőrákok prognosztikai
patológiája és a Herceptin
terápia genetikai megalapozása.(Udvarhelyi
Nóra). (3) Új immunhisztokémiai
reagensek tesztelése és diagnosztikai
alkalmazhatóságának
vizsgálata (Péter Ilona). (4)
Melanomák kliniko-patológiája
és genetikája (Plótár
Vanda). (5) Petefészek tumorok
klinikopatológiája és
genetikája.(Vereckey Ildikó) (6)
Radio-kemoterápiával kezelt rectum
carcinomák patológiai és genetikai
vizsgálata (Burián Zsuzsa)
A biológiai
tudományok és technológia, vagyis a
genomika, proteomika, DNS „microarray”
és bioinformatika legújabb eredményei
nagy reményekre jogosítanak fel a rák
diagnosztika, egyénre szabott terápia
és utógondozás terén. Ezen
belül a patológia nagy
kihívása olyan módszerek
kifejlesztése és alkalmazása, ami
lehetővé teszi a humán tumorok egyfajta
molekuláris
klasszifikációját a rutin klinikai
gyakorlatban. Molekuláris markerek használata
segítheti a pontos diagnózis és
prognózis meghatározását,
valamint a daganatellenes kezelésre adott válasz,
vagy a rezisztencia illetve toxicitás
előrejelzését. A malignus tumorokban
meglévő genetikai eltérések
sokfélesége sokféle
vizsgáló módszer
alkalmazását kívánja meg
ahhoz, hogy egy daganatot megfelelően jellemezzünk.
Szükség van továbbá arra is,
hogy az onkológiai kutatás legújabb
eredményeit alkalmazzuk a klinikai gyakorlatban. A daganatok
bizonyos új molekuláris
osztályozása a gén
expressziós profilokra van alapozva, ami a
vizsgálati anyagban az RNS
integritásának megőrzését
kívánja meg. A daganat-diagnosztika, valamint
annak klinikai kipróbálása
és rutin alkalmazása azonban stabilabb
molekuláris markereket (pl. DNS, fehérje),
továbbá objektív, jól
megalapozott és
költséghatékony molekuláris
technikákat is megkíván.
Diagnosztikus tevékenység:
Lymphomák
molekuláris diagnosztikája
Lágyrész
tumorok molekuláris diagnosztikája
A humán
papillomavírus (HPV) kimutatás
jelentősége az anogenitális daganatok
szűrésében és
megelőzésében.
EGFR
mutációk kimutatása
tüdőrákokban.
A
vastagbélrákok molekuláris
diagnosztikája és prognosztikája.
A Tumorbiológiai
egység elődje a Prof. Tímár
József vezetésével 1999-ben
létrejött Tumor Progressziós
Osztály. Tímár professzor 2008-ban
átvette a Semmelweis Egyetem II. sz. Patológiai
Intézetének
irányítását, így
a munkacsoport kettévált; az Országos
Onkológiai Intézetben maradt része
alakult a Sebészi és Molekuláris
Daganatpatológiai Centrum Tumorbiológiai
egységévé.
A Tumorbiológiai
egység vezetője dr. Ladányi Andrea
biológus (PhD); munkatársai dr. Kotlán
Beatrix biológus (PhD), dr. Dobos Judit biológus
(PhD), Parragné Derecskei Katalin szakasszisztens
és Csordás Pálné
adminisztrátor. Dr. Ladányi Andrea a Semmelweis
Egyetem Doktori Iskolájának
témavezetője, így folytatni tudjuk a Tumor
Progressziós Osztály
tevékenységét a
doktorjelöltek képzésében,
melynek keretében az elmúlt évben 3
hallgató szerzett PhD fokozatot.
Infrastruktúra
A Tumorbiológiai
egység rendelkezik a korszerű
sejttenyésztés eszközeivel (37oC-os
CO2-inkubátorok, lamináris boxok, -80oC-os
mélyhűtő, fáziskontraszt mikroszkóp);
az alapvető molekuláris technikák
elvégzésére alkalmas
készülékekkel (grádiens-
és kvantitatív PCR, nukleinsav- és
fehérjeelektroforézis
készülék,
géldokumentációs rendszer); a korszerű
morfológia eszközeivel (fluoreszcens- és
fénymikroszkópok, digitális
képrögzítési és
morfometriai képanalizáló rendszer).
A korábbi Tumor
Progressziós Osztály Tumorbiológiai
Laboratóriumának fontosabb kutatási
eredményei a közelmúltban
A laboratórium fő
kutatási iránya a gazdaszervezet
daganatprogresszióban játszott
szerepének tanulmányozása volt;
kiemelt figyelmet fordítottunk ezen belül (1) a
védekezőrendszer elemei, (2) hormonális
tényezők, valamint (3) az angiogenezis szerepére.
(1) Korábbi vizsgálatainkban igazoltuk az
aktivált T-limfociták és az
érett dendritikus sejtek
infiltrációjának prognosztikus
jelentőségét a bőr
melanómájában. Legutóbbi
kutatásaink eredményei arra utalnak, hogy a FOXP3
markert hordozó regulátor T-sejtek
infiltrációja a primer melanomák
esetében nem, az őrszemnyirokcsomókban azonban
prognosztikus értékű lehet (dr.
Ladányi A.). (2) Kimutattuk, hogy a malignus
melanóma viselkedését
befolyásolják az endokrin tényezők. Az
emberi melanómasejtek SCID egerek
lépébe történő
oltásával kialakított
modellrendszerben a
májkolónia-képzés erősen
függ az állatok nemétől, míg
a nemi hormonokkal való in vitro kezelés nem
váltott ki jelentős hatást. Az
ösztrogénmetabolit 2-metoxi-ösztradiol
ezzel szemben hatékonyan gátolta emberi
melanómasejtek osztódását
és apoptózist idézett elő,
továbbá gátolta humán
melanómasejtekkel oltott SCID egerekben a primer tumor
növekedését és a
májkolónia-képződést (dr.
Ladányi A., dr. Dobos J.). (3) Bizonyítottuk,
hogy a keringő endothel-őssejtek számának
prognosztikai jelentősége van egészen
különböző kórképekben
(nem kissejtes tüdőtumor, depresszió) (dr. Dobos
J.).
Tumoros betegek
diagnosztizálásában, az
áttétek képződésekor
kialakuló mikrometasztázisok
kimutatásában nyújt majd
segítséget egy, az elmúlt
évek során Kotlán Beatrix hazai
és nemzetközi
témapályázatai
eredményeként (OTKA T030380, OTKA T048933,
Eötvös, NATO CLG, Fulbright)
előállított immunológiai reagens. A
reagens specifikus kötődésének
célmolekuláját is sikerült
már biokémiailag tisztázni. Jelenleg a
mind szélesebb körű
alkalmazhatóság érdekében
különböző eredetű szolid tumorok
metszeteinek vizsgálata és a
tumorokból nyert sejtvonalak tesztelése folyik
különböző rendszerekben (ELISA,
immunfluoreszcens teszt FACS analízissel és
konfokális mikroszkópos
értékelés). Ennek kapcsán
igazolódott, hogy a reagens emlőtumorok mellett
egyéb szolid tumorok vonatkozásában is
jelentős. Az OTKA T048933 munkaterv másik része
az a DNS-szekvenciaelemzésen alapuló
immunglobulinrepertoár-analízis, amely a
tumorsejtet célzottan felismerő
fehérjemolekulák genetikai
meghatározásának és
biotechnológiai
előállíthatóságának
alapja.
A Sebészi
és Molekuláris Daganatpatológiai
Centrum kutatóegységeként a
patológiával szorosan
összefüggő kutatásokat tervezünk
végezni, elsősorban archivált ill.
mélyfagyasztott műtéti
szövetminták
felhasználásával, szoros
kollaborációban a Centrum
patológusaival és klinikus
kollégákkal. A közeljövőben a
Tumorbiológiai egység fő kutatási
iránya – a Tumor Progressziós
Osztály keretén belül végzett
munka folytatásaként – a gazdaszervezet
elemei, főként immunmechanizmusok és
hormonális tényezők és a daganatok
progressziója összefüggéseinek
tanulmányozása lesz. E kutatások
részét képezi a 2009-ben
OTKA-támogatással induló projekt (OTKA
72836, „Aktivált T-limfociták,
dendritikus sejtek és immunreguláló
mechanizmusok kimutatása melanómás
és fej-nyaki daganatos betegek
őrszemnyirokcsomóiban – klinikai
jelentőség és immunterápiai
vonatkozások”, vezető kutató: dr.
Ladányi Andrea). A pályázat fő
célja az őrszemnyirokcsomók
immunológiai paramétereinek vizsgálata
melanómában és fej-nyaki
laphámrákban. Az érett dendritikus
sejtek, aktivált T-limfociták és
szabályozó sejtek
denzitását határozzuk meg
archivált szövetminták
immunhisztokémiai vizsgálatával,
illetve aktivációs és
regulátor markerek kifejeződését
nyirokcsomókból nyert sejteken
áramlási citometriás
módszerrel. A vizsgált paramétereket
összehasonlítjuk az őrszem- illetve
távolabbi, ezen belül tumoros és
tumormentes nyirokcsomókban, és
elemezzük klinikopatológiai tényezők
és a betegség kimenetele
függvényében is.
Végül az immunterápia
hatását neoadjuváns interleukin
klinikai kísérletekbe bevont
szájüregi laphámrákos,
valamint adjuváns interferon-kezelésben
részesülő melanómás betegek
mintáin vizsgáljuk.
A Tumorbiológiai
egység másik fontos kutatási
iránya az emlőtumorokból,
melanómából és
egyéb szolid tumorokból nyert immunkompetens
sejtek részletes DNS- és tumorsejtszintű
elemzése, dr. Kotlán Beatrix OTKA T048933,
„Tumorspecifikus ellenanyagfragmens
tisztítási és tesztelési
eljárásainak kidolgozása a
diagnosztikus alkalmazhatóság
céljából” című
tématerve kapcsán. A tervezett
vizsgálatok: ellenanyag-termelő immunkompetens sejtek
immunglobulin variábilis
génrégióinak DNS-szintű
elemzése; az előállított specifikus
immunkonjugátum tesztelésének
folytatása további tumoros
(különböző emlőtumor, melanóma,
fej-nyaki tumor, neuroblasztóma stb.) és
normális szöveti eredetű sejtes mintákon
és metszeteken; a ceramidvázas
struktúrák immunhisztokémiai
jelölésének
beállítása és
standardizálása kriosztátos
és paraffinos metszeteken; a tesztelési
rendszerek kiegészítése
vékonyréteg-kromatográfia
alkalmazásával. További
lehetőség leukémiás és
limfómás betegek markervizsgálati
paneljének bővítése a kapott
reagenssel immunfluoreszcens FACS vizsgálattal.
A felsorolt kutatási
projektek mellett nyitottak vagyunk
együttműködésre a Centrum és az
Intézet egyéb munkacsoportjaival a
tumorbiológiával kapcsolatos, sejtszintű illetve
áttatkísérletes
vizsgálatokat alkalmazó kutatásokban.
Tervezünk kollaborációt a
korábbi Tumor Progressziós Osztály
más intézetben (SE II. sz. Patológiai
Intézet, Orsz. Korányi TBC és
Pulmonológiai Intézet) dolgozó
munkatársaival is.
2009-
Mint láttuk
korábban az OPI-ban mindig az szolgálta a
patológia fejlődését, hogy az egyes
morfológiai disciplinák és
csatlakozó tudományágak
különálló
osztályokhoz tartoztak és az egyes
osztályvezetők rátermettsége szabta
meg az adott terület fejlődésének
mértékét. Ennek a
strukturának mára vált
érezhetővé az a hátránya,
hogy az egyes területek egymásközti
átjárhatósága
nehézkes volt még akkor is, ha időszakosan a
területet egyszemélyi vezető fogta össze.
Mára a patológia területén
két fő kihívásnak kell megfelelni: (1)
A patológia egyes részterületein
— különösen a
daganat-diagnosztikában — olyan
mennyiségű ismeretanyag halmozódott fel, hogy az
csak speciális szaktudással kezelhető,
más szóval
szubspecializációt kíván
meg. (2) A molekuláris biológia
technikái és ismeretanyaga
beépült a mindennapi rutin szövettani
és citológiai diagnosztikába,
beleértve az alapkutatás eredményeinek
azonnali diagnosztikai és klinikai
alkalmazhatóságának
igényét is. Ez a felismerés erősen
alátámasztotta a most létrehozott
Sebészi és Molekuláris
Daganatpatológiai Centrum egységes szerkezeti
felépítését.
